A kiállítás vége felé Lackfi János költővel ültünk le beszélgetni a programokról, résztvevőkről, és a magyar irodalom jelenleg helyzetéről.
PIM//KORTáRS: Rengeteg minden történt itt az elmúlt napokban, hetekben. Hogyan értékeled ezt? Tudnál kiemelni pár fontos mozzanatot a rendezvénnyel kapcsolatban?
A legfontosabb dolog, hogy ez létrejött. Óriási szükség volt már rá, itthon az irodalom underground, de a legtöbb hasonló street art dolog beelőzi. Hátul kullogunk, porolgatjuk magunkat és egymást, mert láthatóan senki ránk se nyitja az ajtót. És ebben nagy változás történt most! Az elmúlt pár napban rengeteg helyről érkeztek hozzánk emberek, mindenféle korosztály képviseltette magát: azt remélem, úgy láttam, sikerült megszólítanunk őket.
PIM//KORTARS: Az esemény lényege volt, hogy találkozzanak az írók és olvasók. Sikerült ezt megteremteni? Létrejött a kapcsolat?
Igen, a lehetőségekhez képest szerintem elég jól sikerült. A kiállítás folyamán folyamatosan volt bent a kiállítótérben alkotó, és beszélgetett a látogatókkal. Sokan kifejezetten a műveinkkel kapcsolatban kérdezgettek minket, mások inkább az életünkre voltak kíváncsiak (mit jelent az a foglalkozás ma, hogy költő). Persze akadtak olyanok is, akik egészen más irányba vitték a beszélgetést, de én általában ezt sem bántam. A legizgalmasabb azonban az volt, mikor sikerült egy nővel beszélgetnem a műveimről úgy, hogy nem tudta, hogy én vagyok a szerző. A kritikáját nem mesélném el senkinek (nevet), de felemelő volt egy „átlagolvasó” egészen őszinte véleményét is meghallgatni; azt hiszem számomra ez adta a legtöbbet. És persze a tegnapi nap! A kreatív írás óra (mondjuk inkább napnak) bár nagyon fárasztó volt, de rengeteg ihletet adott! Ott igazán intenzív kapcsolat alakult ki a résztvevők között (kb. 30 fő – a szerk.), és születtek egészen izgalmas művek is. De ezt még a mai nap folyamán úgyis megtudjátok…
PIM//KORTARS: Van-e ötleted a folytatásra? Hogyan tovább? Visszabújtok az ajtó mögé, vagy tartjátok valahogyan a kapcsolatot a most megismert új közönségetekkel?
Folytatás?! Az elmúlt napok visszajelzései alapján azt hiszem, nekimegyünk az országnak, „vándorkiállítás” lesz belőlünk, ha lehet, a határon túlra is merészkednénk. Több külföldi s megkeresett minket, hogy a környező országok kortárs irodalmával csináljunk koprodukciót, oda is vigyük át a kezdeményezést. Csak ugye ez a nyelvi akadályok miatt sok nehézséggel jár…
Másrészt azt hiszem muszáj ebbe folyamatos energiát fektetnünk, hogy bárki számára elérhetőek legyünk. Természetesen már formálódnak azok a helyek a világhálón, ahol nem csak az alkotók, de a lelkes olvasók is tömörülhetnek, beszélgethetnek egymással és velünk. Rendszeres programokat is szeretnénk indítani, mint a most elkezdett filmklub. Képzeletünkben a Nyugat szerkesztőségének kávéházi kultúrája lebeg, mint idea, kiegészítve a lelkes irodalomfogyasztókkal.
És nem utolsó sorban próbáljuk nevelni a konkurenciát: íróiskola és írótábor várja azokat, akiket érdekel a könyvek túloldala…
